Örkény István: Egyperces novellák
(válogatás)
Tartalom
Használati utasítás
A mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások.
Előnyük, hogy az ember időt spórol velük, mert nem igényelnek hosszú
hetekre-hónapokra terjedő figyelmet.
Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik,
olvassunk el egy Egyperces Novellát.
Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és
állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje
járkálás közben is élvezhető!
Fontos, hogy a címekre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem
adhatott hát semmitmondó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük,
milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppily fontos tartozékuk a cím.
Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a
cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód.
Figyelem!
Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor
a novellában van a hiba.
Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!
Arról, hogy mi a groteszk
Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában
maradva, a két lába közt hátratekinteni. Köszönöm.
Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról.
Íme, a világ fejtetőre állt. Férfilábak kalimpálnak a levegőben,
visszacsúsznak a nadrágszárak, a s lányok, ó, ezek a lányok, hogy kapkodnak a
szoknyájuk után!
Ott egy autó: négy kereke a levegőbe, mintha egy kutya a hasát akarná
vakartatni. Egy krizantém: keljfeljancsi, vékony szára az égbe mered, ahogy a
fején egyensúlyozza magát. Egy gyorsvonat, amint füstcsóváján tovarobog.
A Belvárosi Plébániatemplom a két tornyán levő két kereszten kevő két
villámhárító hegyével érinti csak a földet. És amott egy tábla a kocsma
ablakában.
!RÖS TLOPASC NESSIRF
Bent egy dülöngélő vendég - fejjel aláfelé - elhozza sörét a söntésből. A
sorrend: lent a hab, rajta a sör, fent a pohár talpa. Egy csöpp nem sok, de
annyi se csordul ki.
Tél van? Hát persze! Hiszen felfelé szállingóznak a hópelyhek, és az égbolt
jégtükrén lóbálózva iringálnak a korcsolyázó párok. Nem könnyű sport!
Keressünk most már vidámabb látványt. Ímhol egy temetés! Fölhulló hópelyhek
közt, fölcsöpögő könnyek fátyolán át végignézhetjük, amint a sírásók két vastag
kötélen fölbocsátják a koporsót. A munkatársak, ismerősök, közeli s távoli
rokonok, továbbá az özvegy meg a három árva göröngyöt ragadnak, s elkezdik a
koporsót hajigálni. Jusson eszünkbe az a szívettépő hang, amikor a sírgödörbe
ledobált rögök megdobbannak és szétomlanak, az özvegy sír, jajonganak az
árvák... Milyen más érzés fölfelé hajigálni! A koporsót eltalálni mennyivel
nehezebb! Először is jó göröngyökre van szükség, mert a porhanyósabbja félúton
szétesik. Van hát kapkodás, lótás-futás, taszigálódás a kemény rögökért. És
hiába a jó göröngy; a rosszul célzott rög visszahull, és ha eltalál valakit -
pláne, ha egy gazdag, előkelő rokont -, kezdődik a vihorászás, a káröröm
egészséges kuncogása. De ha minden stimmel - kemény a rög, pontos a célzás, s
telibe találja a deszkakoporsót -, megtapsolják a dobót, derűs lélekkel térnek
haza, és sokáig emlegetik a nagy telitalálatot, a kedves halottat és ezt a
mókás, pompásan sikerült szertartást, melyben nyoma sem volt a képmutatásnak, a
tettetett gyásznak, a hazudott részvétnyilvánításnak.
Kérem, szíveskedjenek kiegyenesedni. Amint látják: a világ talpra állt, önök
pedig emelt fővel, keserű könnyekkel sirathatják kedves halottaikat.
Apróhirdetés
ÖRÖK NOSZTALGIA
"Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített
konyhabútorral fölszerelt, Sas-hegyre néző lakásomat sürgősen, ráfizetéssel is
elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített
konyhabútorral fölszerelt lakásra, a Sas-hegyre néző kilátással."
Az autóvezető
Pereszlényi József anyagmozgató, CO 75-14 rendszámú Wartburg kocsijával
megállt a sarki újságárusnál.
- Kérek egy Budapesti Híreket.
- Sajnos, elfogyott.
- Akkor egy tegnapi is jó lesz.
- Az is elfogyott. De véletlenül van már egy holnapim.
- Abban is közlik a moziműsort?
- Az mindennap benne van a lapban.
- Hát akkor adja ide azt a holnapit - mondta az anyagmozgató.
Visszaült a kocsijába. Föllapozta a moziműsort. Némi keresgélés után talált
egy csehszlovák filmet - Egy szöszi szerelmei -, melyet dícsérni hallott. A
Stáció utcai Kék Barlang moziban játszották, és fél hatkor kezdődött az
előadás.
Éppen jókor. Még volt egy kis ideje. Továbblapozott a másnapi újságban.
Szemébe ötlött egy napihír Pereszlényi József anyagmozgatóról, aki CO 75-14
rendszámú Wartburg személygépkocsijával a megengedettnél gyorsabban haladt a
Stáció utcában, és nem messze a Kék Barlang mozitól belerohant egy szembejövő
teherautóba. Az elővigyázatlan anyagmozgató szörnyethalt.
- Még ilyet! - mondta magában Pereszlényi.
Órájára nézett. Mindjárt fél hat. Zsebre vágta az újságot, elindult, és a
megengedettnél gyorsabban haladva belerohant egy teherautóba a Stáció utcában,
nem messze a Kék Barlang mozitól.
Szörnyethalt, zsebében a holnapi újsággal.
Egy gonddal kevesebb
- A készüléket akaszd le a falról
- Nyisd ki a szelepeket
- Közelítsd meg a tűz fészkét
- Oltsd el a tüzet
- Zárd el a szelepeket
- Akaszd visza a készüléket.
Fasírt
A megdarált húst össszedolgozzuk tojással, tejbe áztatott zsömlével, sóval,
borssal, és forró zsírban vagy olajban húspogácsákat sütünk belőle.
Figyelem! Nekünk, emlősöknek nem mellékes kérdés, hogy mi daráljuk-e a húst,
vagy bennünket darálnak-e meg.
Fiaink
Volt egyszer egy szegény özvegyasszony, s ennek az asszonynak két szép szál
fiúgyermeke. Az egyik, az idősebbik, elszegődött egy hajóra, melynek első útja
mindjárt a Csendes-óceánra vezetett. Mi történt vele, mi nem, nincs, aki
megmondja, mert hűlt helye lett a tengereken.
A kisebbik otthon maradt. De egyszer, amikor az anyja elküldte
gilisztacukorért (a patikába, ami a hetedik ház), nem jött többé haza. Neki is
örökre nyoma veszett.
Ez megtörtént eset. De a mesékben az özvegyasszonyoknak három fiuk szokott
lenni. S mindig a harmadik, aki boldogul.
Folklór
1. Viccelődünk
Egy fekete autó közeleg a megyeszékhely felől. Megáll. Egy fekete ruhás férfi
kiszáll, és odamegy a borsótáblához.
- No, hogy vagyunk, hogy vagyunk? - szóé oda viccesen a parasztoknak.
- Jól vagyunk, jól vagyunk - válaszolják viccesen a parasztok.
'(Sárvári folklór. Vas megye, 1957)'
2. A termelés zavartalanul folyik
- Halló, gépterem?
- Skultéti, jelentkezem.
- Mennyi, Skultéti?
- Harminchárom.
- Mi harminchárom?
- Mi mennyi, főmérnök úr?
- Az, ami harminchárom.
- Nem annyinak kellett volna lennie?
- Mindegy, Skultéti, csak csinálja tovább.
'(Nehézipari folklór, 1978)'
Hír
Ágyában dohányzott borsodbányai lakásán Haris Márton vájár. Miután
végigszívta cigarettáját, lámpát oltott, falnak fordult és elaludt.
Hogylétemről
- Jó napot.
- Jó napot.
- Hogy van?
- Köszönöm, jól.
- És az egészsége hogy szolgál?
- Nincs okom panaszra.
- De minek húzza azt a kötelet maga után?
- Kötelet? - kérdezem hátrapillantva. - Azok a beleim.
NAGY KARÁCSONYI AJÁNDÉKVÁSÁR
CSAK MINÁLUNK!
SEHOL MÁSUTT!
ÓRA- ÉS ÉKSZEROSZTÁLYUNK ÚJDONSÁGAI:
Vízhatlan karóra
Gőzben, vízben, még 500 méteres tengermélységben is kifogástalanul működik.
Pontos, elegáns, megbíztató!
Lepje meg vele vízbe fulladt kedveseit!
18 köves fordítva járó óra
Újdonság! Nemcsak a mutatók járnak fordított irányba, hanem a számlap számozása
is fordított. (XII, XI, X és í.t.) Ezáltal az óra nemcsak visszafelé mutatja az
időt, hanem tulajdonosa óránkint egyórányit fiatalodik is!
Ugyanaz, ébresztő szerkezettel (Vekker)
Szintén fordítva jár. Ha az ébresztést, példának okáért, reggel hatra állítjuk
be, az óra tegnap reggel csöng.
HASZNÁLT CIKKEK ÚJJÁ VARÁZSOLVA
Mai ajánlatunk:
Újra lehűtött tavalyi hó
Egyszer már megevett csokoládé (mogyorós)
Olcsó!Mutatós!
Ízletes!
HÁZIÁLLATOK, DÍSZHALAK, ÉNEKESMADARAK
Hogy a kutyatartás tetemes költségei k. vevőinket ne terheljék, jókedélyű,
igénytelen, gazdájukhoz híven ragaszkodó
legyeket
hoztunk forgalomba. A nálunk vásárolt legyek a legmodernebb módszerekkel vannak
idomítva. Még csak három hónaposak, de saját nevüket már tudják, gazdájukét
pedig néhány hét alatt megtanulják.
Otthonuk néma csöndjét vidám lárma veri föl, ha például elbújunk, miközben a
légy, nevünket fennhangon kiabálva, ide-oda röpdös.
Akinek legye van nincs egyedül!
JÁTÉKOSZTÁLY
Bűvészfelszerelés
Egész estét betöltő bűvészmutatványok! Négy komplett készlet! Használatuk némi
gyakorlattal könnyen elsajátítható.
1. Az eltüntetett nyúl
A bűvészek által kedvelt fehér színű házinyúl, melynek mindkét példánya (az
egyik látható, a másik nem látható állapotban) közös ketrecben kerül
forgalomba.
2. Indiai fakírágy
Kényelmes, neobarokk stílusú fekhely, mely azonban rugózás helyett hosszú
szögekkel van kiverve. Ezek lefekvéskor a bűvész testébe fúródnak. (Meg kell
szokni.)
3. Kardnyelő készlet
Ehető kardok, többféle, cserélhető markolattal, kétféle ízben. (Csokoládé,
eper.)
4. A kettéfűrészelt hölgy
Biztos sikert jelentő világszám! A flitteres trikóban öltöztetett női szereplőt
két darabban hozzuk forgalomba, úgyhogy a bűvésznek, minden különös kézügyesség
nélkül csak mímelnie kell a fűrészelést.
A TEMETKEZÉSI OSZTÁLY szenzációja:
Hamvveder, többszöri használatra
Fekete műanyag tartály, az elhunyt ezüst monogramjával díszítve, mely a
sótartóhoz hasonlóan ki van luggatva, azzal a különbséggel, hogy a lukak nem
fönt, hanem lent találhatók. Ezáltal a hamu rövidesen kipotyog, ami kettős
előnnyel jár:
1. Az urna (monogramcserével) újra fölhasználható
2. Az élve maradottak könnyen megszabadulhatnak a gyásztól, az önvádtól, és
más nem kellemes lelkiállapotoktól.
Özvegyek!Árvák!
Leendő halottak!
szerezzék be előre urnájukat!
KÖNYV- ÉS LEMEZOSZTÁLYUNK várja önt!
Nem kell többé olvasni!
Fáradság, szemrontás nélkül művelődhetünk, amióta sikerült a világirodalom
remekeit
végbélkúp-formába
önteni.
Proust, Kafka, Joyce és más nehezen emészthető írók a bélcsatornából húsz perc
alatt fölszívódnak. Magyar találmány!
Balzac összes művei
Tiszta kakaóvajból, hat kúpot tartalmazó ízléses ajándékdobozban!
Csak minálunk!Sehol másutt!
Kenyér
Hetven deka volt a napi fejadag.
Reggel hatkor osztották a kenyeret. Reggelente minden barakkból nyolc-tíz
ember fölkelt, kihúzta maga alól a lepedőt, és elindult a pékség felé. Majdnem
egy kilométert kellett gyalogolni, mert a pékség a táborban volt ugyan, de a
lakóbarakkoktól távol, ott, ahol a konyha, a ruharaktár meg a fürdő. Egy kis
irtatlan erdősávon vitt keresztül az út, s a kenyérhordók csoportba verődve és
fegyveres őrség kíséretében vágtak neki az ösvénynek, mert eleinte megesett,
hogy leütötték őket.
Úgy, ahogy feküdtünk, mindig a következő nyolc volt a soros. Előbb az alsó
priccsen alvók mentek kenyérért, aztán a felső priccsre került sor, de ha
valaki állandó éjszakai munkára járt, teszem azt, fűtő volt a fürdőben, vagy a
fűrésztelepre járt ki esti műszakban, az fölmentést kapott a kenyérhordás alól.
Csakhogy senki sem vette igénybe a fölmentést, mert a pékeknél mérés közben
mindig lehullott egy-két kenyérdarab, és aki nyitva tartotta a szemét, az
mindig talált itt-ott, a mérleg alá beszorulva vagy a péklapátra ráragadva egy
kis gyürkét. Senki sem szólt érte, ha a vételezők zsebre vágták az ilyen
hulladékot.
Közös megállapodás szerint tehát barakkonként nyolc-nyolc ember hozta haza a
kenyeret, plusz a barakkparancsnok vagy ennek helyettese. A valóságban azonban
nagyobb volt ez a szám. Sokan ugyanis nem bíztak a vételezőkben, akik (ha a
barakkparancsnok vagy a helyettese nem nézett oda) esetleg benyúlhattak a
lepedőbe, és jókorákat törhettek a kenyérből; ezért aztán olyanok is, akik nem
voltak sorosak, elindultak a vételezőkkel, megvárták őket a pékség előtt, és
hazakísérték a kenyeret. Körülbelül hét óra volt, amikor a vételezők
megérkeztek. Ledobták a lepedőket a földre, és hozzáláttak a kenyér
szétméréséhez.
Egy-egy barakk létszáma négyszáz fő körül mozgott. Majdnem másfél évig
tartott, amíg a hetvendekás adagok kiosztására sikerült olyan módszert egy
olyan módszert találni, mely többé-kevésbé mindenkit kielégített. A
barakkparancsnok maga elé tett egy hosszú furnérlapot, rajta a barakklakók
névsorával és egyes nevek előtt csillagokkal. A csillag azt jelezte, hogy ki
mikor kapta a púpját a kenyérnek. Az volt a vélemény, hogy a kenyér végének
nagyobb a tápértéke, mint a középről szelt karéjoknak; eleinte sorsolással
osztották ki a sercliket, de ez a megoldás nem lehetett tartós. A sorsolás
idővel minden téren megbukott, nemcsak a kenyér szétmérésénél, hanem a többi
élelmiszer kiosztásánál is. A tapasztalat azt mutattam hogy a sors mindig
részrahajló, s ebből kifolyólag ingerült szóváltásokra, sőt verekedésekre is
sor került.
A barakkparancsnok felolvasta, hogy ezen a napon kik kapják a kenyérvégeket.
(Ő maga, a helyettese, továbbá az aznapi éjszakai barakkügyeletes, a sorrendtől
függetlenül, mindig a kenyér púpját kapta.) Eközben valaki meggyújtotta a kis
petróleumlámpát, s ennek fényében összeállították a mérlegeket. Ezek olyan
formájúak voltak, mint a patikamérlegek. Furnérlemezből, cukorspárgából és
lécdarabokból készültek: az egyik sepenyőbe beletették a hetvendekás súlyt
helyettesítő megszámozott kavicsokat, melyeket időnként hozzámértek a konyhai
sárgaréz súlyokhoz. Amikor a mérlegek álltak, s lassan csillapodó, egyenletes
kilengésük tanúsította, hogy semmiféle csel, csalás, ragaszték vagy alátét nem
zavarja munkájukat, akkor a kenyérvágó hozzálátott a négyszázegynéhány adag
kiporciózásához.
A kenyérvágó ugyanolyan ember, mint a többi. A kenyérvágásért nem jár neki
semmi, még a púpja sem. Persze, a kenyérvágó kérhette volna - némelyik
barakkban meg is tette - a mérleg köré lehulló morzsákat, de ez a kicsinyesség
jele lett volna. Kicsinyes ember nem való kenyérvágónak. Kenyérvágónak olyan
ember való, aki mindenki bizalmát bírja, akinek van érzéke a súlyelosztáshoz,
és akinek a kenyér puszta szagolása, érintése, szeletelése és méricskélése
örömöt okoz.
A kenyér színe: majdnem fekete. Formája: téglalap. A kenyérvágó mindenekelőtt
hosszában kettészeli a téglányt, aztán pedig keresztbem egymással párhuzamos
vágásokkal, nyolc egyforma karéjra vágja. Ez összesen tizenhat szelet. Egy-egy
ilyen szelet gorombán hetvendekás. Amikor az összes kenyereket ily módon
fölszeletelte, boszorkányos gyorsasággal leméri őket, két mérlegen egyszerre.
Amelyik egy hajszállal több, abból lecsíp egy darabkát, amelyik kevesebb, arra
rádob egy falatot. Ezt a falatot lovacskának hívják, s az ilyen lovacskák
adagok, nem tudni miért, nagy becsben állnak.
Ameddig a mérleg karja be nem áll a vízszintesbe - így szól az íratlan
megállapodás -, addig a kenyérvágónak tilos kivenni az adagot a serpenyőből.
Amíg a négyszáz-egynéhány le nem mérte, addig senki sem nyúlhat a kenyérhez.
Előfordul ugyanis, hogy minden vigyázat ellenére két-három adag többlet
mutatkozik, vagy pedig (ami, sajnos, gyakoribb) néhány adag hiányzik. A
kenyérvágó a lemért adagokat szép sorban és rendben lerakja a környező
priccseken, s ha többlet vagy hiány mutatkozik, akkor a négyszázegynéhány adag
megszaporodik vagy megfogyatkozik egy négyszázegynéhányad résszel.
Ilyenkor mutatja meg a kenyérvágó, hogy valóban művésze-e ennek a
munkakörnek. Ehhez ugyanis már nem veszi igénybe a mérleg segítségét. Ha
például a négyszázegynéhány porcióból két és fél adag hiányzik, akkor a
kenyérvágó mind a négyszázegynéhány karéjból lecsippent egy-egy sarkocskát.
Mindenki tudja, hogy a kenyérvágó pontosan annyit vesz le a kenyérből, amennyi
okvetlenül szükséges. Amikor aztán kikerekedik a két vagy három hiányzó porció,
akkor a kenyérvágó meg szokta kérdezni:
- Lemérjem ezeket?
Egyszer esztendően fordul elő, hogy valaki szaván fogja a kenyérvágót, és
leméreti vele ezeket a körömnagyságú vagdalékokból összeszedett adagokat. Erre
a kérdésre általában nem szokás válaszolni, annak jeléül, hogy a mérést,
valamint a pótadagok összecsípegetését mindenki igazságosnak tartja. Ezek után
a barakkparancsnok - fekhelyek szerinti sorrendben - kiosztja a kenyeret.
Legelőször azokat szólítja, akiknek púpja jár, s ezeknek a neve mellé berajzol
egy csillagot. Amikor az összes kenyérvégek elfogytak, akkor aztán mindenki
megkapja az adagját.
Ami morzsa szállítás közben lehullott, és a lepedőben maradt, azoknak jut,
akik a lepedőt adták. A kenyérvágó szétszedi a mérlegeket, ládájába zárja a
súlyokat, s végül összesöpri azokat a morzsákat, melyek a mérleg körül maradtak
az asztalon. Egy kis púp lesz belőlük. Annyi, amennyiből jóllakik egy madár. A
kenyérvágó minden reggel meg szokta kérdezni:
- Ezzel a kis maradékkal mi lesz?
A barakk lakói, akik hajnal óta el nem mozdultak a kis petróleumlámpa
fényköréből, s végignézték a kenyér érkezését, lerakását, szétvagdosását és
kiosztását, még most sem oszlanak szét. Amíg a közös kenyérnek egyetlen
morzsája látható, senki sem mozdul a helyéről. De erre a maradék morzsára
mégsem tart igényt senki. Nézni nézik azt a kis halmot az asztalon, de mégsem
mondják, hogy "add nekem". Sőt, a legtöbbször így szól valaki:
- Edd csak meg, öregem.
- Nekem nem kell - mondja a kenyérvágó, és a barakkparancsnokhoz fordul.
- Mit csináljak ezzel a kenyérrel?
- Mit tudom én - mondja a barakkparancsnok. - Egye meg valaki.
Erre azonban nem akad vállalkozó. A kenyérvágó már menne a dolgára, de nincs
szíve sorsára hagyni ezt a kis morzsalékot. Belenéz a tömegbe,
várakozásteljesen néz körül, de senki sem mozdul. Egy kis idő múlva megszólal a
barakkparancsnok.
- Egye meg az, aki a legéhesebb.
Erre sem válaszol senki. Amikor már túl hosszúra nyúlik a csönd, a
barakkparancsnok idegesen megismétli a fölhívást.
- Kell vagy nem kell? Ne húzzuk az időt, emberek.
Mindenki áll, nézi azt a merékra való morzsalékot, de senki sem lép ki a
tömegből. A kenyérvágó még egyszer körülnéz, és vállat von.
- Bánom is én. Legalább söpörje le valaki az asztalt.
Priccse felé fordul, a tömeg utat nyit neki, s ő eltűnik a homályban. A
többiek még álldogálnak egy kis ideig, aztán ők is szétoszlanak lassan. Az a
merék morzsa mindennap az asztalon marad.
Közvélemény-kutatás
Nálunk is megalakult s már meg is kezdte működését az első hazai
közvélemény-kutató intézet.
Kérjük a lakosság megértő támogatását.
Mutatóba közöljük első vizsgálatunkat, melyet annak a kérdésnek szenteltünk,
hogy miképp vélekednek az emberek hazánk múltjáról, jelenéről, jövőjéről. Az
eredmény megbízhatósága érdekében 2975 különböző rendű, rangú, munkakörű és
felekezetű személynek az alábbi kérdőívet küldtük ki:
1. Véleménye a jelenlegi rendszerről
a) Jó.
b) Rossz.
c) Se jó, se rossz, de azért egy kicsikét jobb is lehetne.
d) Bécsbe vágyik.
2. Érzi-e a XX. század emberének magányosságát
a) Egészen magányos.
b) Majdnem egészen magányos.
c) Úgyszolván egészen magányos.
d) Néha beszélget a házfelügyelővel.
3. Kulturális igényei
a) Moziba, meccsre, kocsmába jár.
b) Néha kinéz az ablakon.
c) Még az ablakon se néz ki.
d) Helyteleníti Mao Ce-tung nézeteit.
4. Milyen a filozófiai képzettsége?
a) Marxista.
b) Antimarxista.
c) Csak Rejtő Jenőt olvas.
d) Alkoholista.
Eredmény:
1. Az elmúlt húsz évben minden a lehető legjobb volt.
2. Most is jó minden, csak a 19-es busz közlekedik ritkán.
3. A jövő még jobb lesz, föltéve, hogy a 19-es busz járatait sűrítik.
(Megjegyzés: sűrítik.)
Leltár
Dombos táj (zivatar után)
3 gomolyfelhő
1 halastó
1 gátőrház
1 férfi (az ablakon kihajolva)
1 kiáltás
1 jegenyesor
1 sáros út
Kerékpárnyom (a sárban)
1 női kerékpár
1 kiáltás (az előbbinél hangosabb)
1 pár szandál
1 szoknya (a szélben lobogva, a csomagtartót csapkodva)
1 milflőrmintás blúz
1 darab amalgámtömés (fogban)
1 asszony (fiatal)
1 kiáltás (még hangosabb)
Új kerékpárnyomok
1 becsukódó ablak
Csönd
Makacs sajtóhiba
(Helyreigazító közlemény)
Lapunk keddi számában hírt adtunk arról, hogy a svéd tudományos akadémia
díszdoktorrá avatott egy magyar tudóst - akit - őszinte sajnálatunkra - "dr.
Pálpéter Péter Pál" néven említettünk. Ráadásul nemcsak a szövegben, hanem a
tudósítás címében is hibásan közöltük a Pálpéter Péter Pál nevet.
A jeles magyar tudós neve helyesen: doktor Pálpéter Péter Pál.
Még megkérdezte
A matematikus: - Szerinted mennyi a statisztikai valószínűsége annak, hogy
például ez a kifogástalannak látszó Fiat fékhiba következtében fölszaladjon a
járdára, és elgázoljon egy járókelőt?
A maratoni futó: - Az előbb még egészen tisztán láttam a célszalagot. Csak
nincs valami baja a szememnek?
A hűtlen asszony: - Mit akarsz azzal a fejszével, egyetlenem?
A nagybeteg: - Rosszul van, doktor úr? Mert mintha egészen szét akarna folyni
az arca.
A moly: - Útálom a sötétséget. Mi bajom lehet, ha ebbe a gyertyába
belerepülök?
Egy naiv zuhanó: - Nini, szegény, az a nagymellű nő, hogy szalad... Csak nem
képzeli, hogy rá akarok esni?
Egy öntudatos ablakmosó (a II. emeleti nyitott ablak előtt elsuhanva): - Ne
nézzen rám ilyen diadalittasan, asszonyom. Maga tényleg fölkiabált nekem, hogy
kapcsoljam be a biztonsági övet, én azonban a szabad mozgásért és kényelemért
cserébe nem sajnálok egy kis kockázatot. Kérem, ne is emlegesse, hogy
figyelmeztetett: minden utólagos szemrehányástól csak ideges leszek. Az egyik
embernek így a jó, a másiknak úgy - hát olyan nehéz ezt tiszteletben tartani?
Isten önnel, asszonyom.
Két kisgyerek: - Hé, ne menj bele abba a pirosba.
- Miért ne? Hát nem ez a tűz?
Mi mindent kell tudni
Érvényes két díjszabási övezet beutazására, egy órán belül, legföljebb
négyszeri átszállással, a felszállóhelytől az utazás céljához vezető
legrövidebb útvonalon. Átszállni csak kereszteződéseknél, elágazásoknál és
végállomásokon lehet, de csak olyan kocsira, melynek útvonala az előzően
igénybe vett kocsik útvonalától eltér. Egy utazás során csak egy Duna-híd és
minden útvonal csak egyszer érinthető.
Kerülő utazás és útmegszakítás tilos!
Örömhír
Vecser Mihály és neje sz. Koszta Teréz
ezúton tudatják rokonaikkal, szeretteikkel és barátaikkal, hogy megszületett
első fiúgyermekük
ELEMÉR,
leendő ágybavizelő, iskolakerülő, házasságszédelgő, alkoholista, többszörösen
visszaeső áruházi tolvaj, egyrendbeli erőszakos nemi közösülést követően a váci
fegyház jó magaviseletű rabja, a majdan felépülő XX. ker. Szeretetház aggastyán
lakója.
Gratulációk: XX. Trombita u. 5.
Az otthon
A kislány még csak négyéves volt, emlékei bizonyára összemosódtak, s az
anyja, hogy tudatosítsa benne a küszöbön álló változást, odavitte a szögesdrót
kerítéshez, és messziről megmutatta a szerelvényt.
- Nem is örülsz? Ez a vonat visz haza.
- És akkor mi lesz?
- Akkor otthon leszünk.
- Mi az, hogy otthon? - kérdezte a gyerek.
- Ahol azelőtt laktunk.
- És ott mi van?
- Emlékszel még a mackódra? Talán a babáid is megvannak még.
- Anyu - kérdezte a gyerek. - Otthon is vannak őrök?
- Ott nincsenek.
- Akkor - kérdezte a kislány - onnan meg lehet majd szökni?
Pecsét
EGYE MEG A FENE
AZ EGÉSZET
Sír
N
e
f
J ó é j t
l
j
a
z
e
l
a
l
vástól, mert amire sokszor
oly elborzadva gondolsz, nem más,
mint álmaid elcsöndesült örökkévalósága
és új sejtszövetbe épülése tested egykor volt molekuláinak
Sóhajnak beillő szózat egy ismeretlen rendeltetésű vasdarabhoz, mely a
történelem viharain keresztül szép csöndben meglapult egy limlommal tele
ládikóban, mert se nagyapámnak, se apámnak, se nekem nem volt merszünk szemétre
dobni, és az utánam jövőnek se lesz
- Túlélsz, pöcök.
Szóvirágok
Ezúton mondok köszönetet mindazoknak, akik szeretett férjem elhunyta
alkalmából jóleső szerencsekívánataikkal elhalmoztak.
*
Ki látta kétéves, Zoli névra hallgató, nőstény, hosszú szőrű, szobatiszta
középfülgyulladásomat?
*
Részeg halottakat nem szolgálunk ki!
*
Bajtársi találkozó
E hó 20-án a városligeti kertvendéglőben bajtársi összejövetelre hívom
mindazokat, akik tíz évvel ezelőtt ugyanebben a kerthelyiségben történt
agyonverésemen személyesen részt vettek.
néhai Ordódi B.
*
A sétányokon papírpénzt szétdobálni tilos!
*
Felkérjük t. vendégeinket, hogy a női napozót férfi ivarszervekkel ne
látogassák.
*
Egy Volkswagen miért nem lehet boldog?
*
A zászlót etetni, piszkálni, ingerelni szigorúan tilos!
*
Vigyázat! A kapu harap!
Trilla
Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az
indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az
indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az
indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt. Húsz éve van a vállalatnál. Hideget ebédel. Egyedül
lakik.
Wolfnénak hívják. Jegyezzük meg: Wolfné, Wolfné, Wolfné.
Tudnivalók, közlekedési korlátozások a február 1-i eseményekkel kapcsolatban
Mint ismeretes, holnapután, február elsején, egy keddi napon, délután
háromnegyed hatkor vége lesz a világnak. Mindjárt utána az utolsó ítélet
következik.
A fővárosi tanács illetékes ügyosztálya felkéri a lakosságot, hogy kerülje
a pánikot. Másfelől viszont türelmetlenkedni is fölösleges, mert kivétel
nélkül mindenki sorra kerül.
Nagyobb méretű közlekedési korlátozásokra nem lesz szükség, de az Alagutat
- az esetleges beomlás veszélye miatt - délután háromkor lezárják. Ettől
kezdve a négyes, ötös, ötvenhatos autóbusz a Lánchíd helyett az
Erzsébet-hídon közlekedik.
A vasutak, hajók, autóbuszok menetrendszerűen járnak, sőt, a Vigadó térről
egy sétahajó különjárat is indul, mely (elegendő számú jelentkező esetén)
fellobogózott ravatalként úszik lefelé a Vaskapu festői vidéke és a
Fekete-tenger felé.
Mindazokkal, akik életük meghosszabbítását akarják kérvényezni, máris
közöljük, hogy kívánságuk nem teljesíthető. Még a terhes anyák és az
újszülöttek sem képeznek kivételt, pedig néhányan jogosan panaszkodnak
amiatt, hogy épp holnapután háromnegyed hatkor jönnek a világra, és ennek
folytán roppant rövid életűek lesznek.
Másfelől viszont különleges szerencse éri mindazokat, akik ebben az
időpontban amúgy is elhaláloztak volna. Ezek most jót röhögnek a markukba.
Üres lap*
* Ezek az "üres lapok" vagy nemlétező dolgokról szólnak, vagy pedig olyan
létezőkről, amelyekről az írónak nincs semmi mondanivalója.
Van választásunk
A légikisasszony ide-oda lapozott a légi menetrendben. A kisujjában volt az
egész, csak a biztonság kedvéért nézett utána.
- Van egy szép gép, mely Bécsből indul, 16.10-kor érkezik Rómába.
- Ez fog a kifutópályán fölrobbanni?
- Hát bizony - mondta a légikisasszony.
- Más baj is van - jegyezte meg az utas. - Mire beérek a városba, zárva
lesznek az összes hivatalok.
- Hát akkor ne Bécsben, hanem Prágában tessék átszállni. Ez a járat már
háromnegyed egykor Rómában van.
- Ez már jobban hangzik - állapította meg az utas.
- Viszont Prágában három órát kell a csatlakozásra várni.
- Megéri - mondta az utas. - A bécsi géppel ugyanis elvesztek egy napot.
- Akkor jobb lesz a prágai géppel menni. Sajnos, ennek reggel hétkor van az
indulása.
- Nem ideális - mondta az utas. - Ha tudom, hogy korán kell fölkelnem, le se
hunyom éjszaka a szemem.
- Eszerint ön mindenképpen elveszít egy napot? - mosolygott rá a
légikisasszony. - Akkor hát melyik géppel parancsol utazni?
- Talán mégis inkább a prágaival - mondta az utas. - Majd beveszek este egy
erős altatót.
- Remélem, tudja - kérdezte a légikisasszony -, hogy ezzel a géppel is van
egy bibi?
- Én csak azt hallottam, hogy az Alpesekben szétzúzódik egy sziklán. Vagy ez
nem az?
- De igen. Ízzé-porrá megy széjjel - mondta a légikisasszony, s átnyújtván a
jegyet, gépiesen hozzátette:
- Jó utat.
Változatok
A fűre lépni tilos
tilos a fűre lépni
lépni tilos lépni
lépni lépni lépni
lépni tilos tilos
tilos tilos tilos
Tilos.
Zászló
Nagy Lászlónak
Magyarország
Magyarorszá
Magyarorsz
Magyarors
Magyaror
Magyaro
Magyar
Magya
Magy
Mag
Ma
M
M
M
M
M
M
M
M
M
M
http://inform.uw.hu